30.rész

*Rebecca*
Miután elküldtem Louis-t nagyon sokat gondolkoztam. Akárhogyan is akartam,hogy emlékezzek mindenre,egyszerűen nem ment.De valahol a szívem mélyén éreztem,hogy volt közöm hozzá..
*3 nappal később*
-Jónapot kisasszony! Hogy érzi magát?-lépett be az orvos.
-Jónapot! Már nem fáj a fejem és nem is szédülök.-válaszoltam.
-Remek! Akkor elvégzünk még pár vizsgálatot és utána hazamehet. Rendben?-nézett rám.
-Igenis uram!-tisztelegtem viccesen,mire Ő is elnevette magát.
Fél óra múlva mindennel végeztünk és elkezdtem pakolni.
Nicky sok dolgot hozott be nekem a kórházba,de Én nem néztem meg őket.
Miközben pakoltam,a kezembe akadt egy fényképalbum. Kinyitottam és egy Londoni házat láttam,majd szobákat,és igen! Már tudom,hogy az a mi házunk! Továbblapoztam,de több kép nem volt benne..nem értettem.
-Minden rendben?-hallottam meg a hátam mögül egy hangot.
-Szi-a..-kezdtem,de lefagytam. Cheryl állt ott. És ekkor már arra is emlékeztem,hogy Ő meghalt.De akkor mit csinál itt?!
-Rebecca! Én nem haltam meg!! Csak azthitték. De nem,mert amikor volt a balesetem,összekevertek engem és a barátnőmet. Tehát azt gondolták,hogy Én haltam meg. De Én élek!!-mondta már-már kiabálva.
-Cheryl!!-üvöltöttem boldogan és odafutottam hozzá.
Olyan szorosan öleltük egymást,hogy azthittem meghalok.De nem érdekelt,mert a legjobb barátnőm él,és itt van!
-Nagyon szeretlek Cheryl!-mondtam sírva.
-Énis téged Rebecca!-suttogta.

Mikor nagy nehezen elengedtük egymást,segített pakolni,de Én még mindig nem hittem el,hogy itt van.
-És hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem rá.
-Londonban fogok lakni! A szomszéd házban!-kacsintott rám.
-Ennél boldogabb már nem is lehetnék..-tűnődtem.
-Hidd el,hogy lehetsz!-nézett rám sunyin,de Én csak nevettem.
Fél óra múlva boldogan léptünk ki a folyosóra és elhagytuk a kórházat.

Beültünk Cheryl kocsijába és elhajtottunk.
-Nem is tudtam,hogy vezetsz!-néztem rá.
-Megtanultam.-mosolygott.
-És már be vagy rendezkedve a házba?-kérdeztem.
-Igen! Mindennel készen vagyok.-mondta.
***
-Oké,akkor holnap 4-kor a London Eye-nál?!-nyitottam ki a kocsiajtót.
-Igen! Nőcis napot tartunk!-válaszolt,mire Én mégegyszer nagyon szorosan megöleltem,majd megfordultam.
Igen. Ez a házam. Milyen szép és rendezett,pedig Én nem ilyen vagyok. Ezen elnevettem magam,de aztán elindultam.
Amikor beléptem minden tiszta sötét volt.Megpróbáltam megkeresni a villanykapcsólót,de nem találtam.
-Hahó! Van itthon valaki?-kérdeztem,de nem jött válasz.
Hirtelen megláttam egy kis fényt. A nappaliba siettem,de amikor megláttam,hogy mi van ott,teljesen ledermedtem. Ott állt Louis egy csokor rózsával a kezében,előtte pedig egy felirat volt gyertyákból kirakva:-Will you marry me?

Ekkor minden lepergett előttem.. Emlékeztem. Emlékeztem Harry-re,Zayn-re,Liam-re,Niall-re,Kate-re,Nora-ra,de legfőképpen,emlékeztem Louis-ra.
Én csak álltam,mint a cövek..Nem mertem megmozdulni. De ekkor odalépett hozzám Loui,átadta a virágot,majd letérdelt és megszólalt.
-Rebecca! Tudom,hogy nem emlékszel rám,de Én nem bírok nélküled élni..egyszerűen nem megy!! Sokmindent átéltünk mát ketten,hát ez is sikerül majd. És Én mindent megteszek,hogy egyszer,valamikor majd emlékezz ránk,rám.-mondta ki.-Rebecca Crawford leszel a feleségem?-nézett rám,de nem láttam,mert már potyogtak a könnyeim.Átgondoltam mindent,és csak egy szót mondtam.
-Emlékszem.
Amint kimondtam Louis felkapott és megpörgetett a levegőben. Mikor letett,előhúzott egy kis dobozkát,majd kinyitotta. Egy csodálatos gyűrű volt benne.

Felhúzta az ujjamra,majd odahajolt és gyengéden megcsókolt. Én szinte a szájába suttogtam:-Leszek a feleséges Louis Tomlinson.
Ekkor hirtelen elépett és elkezdett táncolni.Én annyira nevettem,hogy a földön feküdtem.
1 óra múlva megjöttek a többiek.
-Emlékszem mindenkire és mindenre!!-kiabáltam és végigöleltem mindenkit. Közben a szemem sarkából láttam,hogy Harry és Loui lepacsiztak. Aha,szóval ezek ketten tervelték ezt ki.
Aztán megjött Cheryl is. Vele is ugráltunk egy sort,majd miután lenyugodtunk Zayn hirtelen felállt.
-Mi az a gyűrű a kezeden?-nézett rám már mindenki.
-Nos emberek! Ezentúl szólíthattok Tomlinsonnének!-mondtam nevetve.
-Tessék? Jól hallottam?-állt fel Liam.
-Igen! Összeházasodunk.-mondta Loui,majd megcsókolt.
Ekkor mindenki őrült módjára kezdett kiabálni és tapsolni.
-Úristen Reb!! Mikor lesz az esküvő?-ölelt meg Nicky.
-2 hét múlva.-mosolyogtam rá.
-Oké! Én megszervezem a fodrászt,az éttermet..-kezdte el sorolni.
-Rendben!-nevettem fel.
*Louis*
Emlékszik! És az Én feleségem lesz!! Nem hiszem el. Végre az enyém lesz!
Nagyon sokat nevettem ma,mert ez a nap tökéletes.