29.rész

Sziasztok manók.!:)<3 :*
Meghoztam az ígért részt!. Sajnos rövid és nincs benne kép sem,de hát telóról írtam..:c És elérkeztünk ahhoz,hogy megmondjam,holnap lesz az utolsó
rész..:"c Nektek tetszett ez a blog?.<3
*Louis*
Mikor már kicsit lenyugodtam elindultunk a kórházba.
-Ne is álmodj róla! Én vezetek!-mondta Harry,majd bepattant.
Pár perc múlva odaértünk.
-Jónapot! Rebecca Crawfordot hol találjuk?-kérdezte Harry a recepcióstól.
-A műtőben van.Össze kellett varni a fejét.-mondta a nő unott pofával.
Mikor ezt meghallottam,majdnem összeestem.
-Minden rendben lesz!.-ölelt át Hazza,de ekkor elsírtam magam.
-De mivan akkor,ha valami komoly baja van.?-néztem rá könnyes szemmel.
-Nagyon szereted ugye?!
-Az életemnél is jobban.
-Akkor bízz benne!-suttogta a fülembe,mire Én egy aprót bólintottam.
Ekkor léptek be a többiek.
-Hát ti hol voltatok?!-kérdeztem.
-Nicky teljesen maga alatt van...megpróbáltuk egy kicsit megnyugtatni,de otthon maradt vele Liam.-mondta Zayn.-És Ő hogy van?
-A műtőben.
*Rebecca*
Mikor felébredtem,megéreztem a jellegzetes szagot.
Kórház.
A fejem iszonyúan sajgott és arra sem emlékeztem,hogy mi történt velem.
Pár másodperc múlva négy fiú és két lány rontott be az ajtón.
Az egyik fiú azonnal odarohant hozzám és megölelt.
-Megfojtasz..-mondtam neki,mire elengedett.
-Bocsáss meg!! Kérlek neharagudj Rebecca!!.-mondta kérlelve.
-Már bocsi,de Te ki vagy? És ti?-néztem rájuk furán.
-Nem emlékszel rám szerelmem? Én vagyok az Loui! Ők pedig Nora,Kate,Zayn,Niall és Harry.-mutogatott Louis.
Ekkor bejött az orvos.
-Louis beszélhetnék?
-Igen!
*Louis*
-Nagyon sajnálom,de a hölgynek átmeneti amnéziája van.-mondta ki.
-Tessék??
-Nyugodjon meg! Mindenre és mindenkire emlékezni fog,de el kell telnie egy kis időnek.-válaszolt.
-Mennyi időnek?
-Azt sajnos nem tudom megmondani.
-Rendben és köszönöm.-indultam vissza
*Rebecca*
Valamiért nagyon ismerős volt mindenki,de mégsem tudtam hová tenni őket. Viszont Nickyre emlékeztem.
Még egy hétig bent kell maradnom a kórházban.Louis nagyon sokat van velem,de még mindig nem tudom,hogy kicsoda.
-Jóreggelt! Hogy aludtál?-jött be reggel.
-Nekedis! Elég jól! De kérdezhetek valamit?-mondtam.
-Persze.
-Miért jössz be hozzám mindig? Hisz Én nem emlékszem rád..-sütöttem le a szemem.
-Mert Te vagy az életem.!-sóhajtott egy nagyot.
-Sajnálom,de nem ismerlek! És nem akarom megkeseríteni az életed! Ezért kérlek,hogy most menj el!-fordultam el,de éreztem,hogy fáj.
-Kérlek ne..-kezdte.
-De!-mondtam határozottam,mire kiment.
*Louis*
Már megint elvesztettem.
-Hé! Mitörtént haver?-kérdezte Harry otthon.
-Kidobott.-mondtam ki.
-Jajj ne! De ugye nem hagyod?-nézett rám.
-Nem. De nincs ötletetem.. Segítesz?-kérleltem.
-Hát nekem lenne egy-két ötletem.-kacsintott rám,mire felcsillant a szemem.